Földes Eszter már gyerekként úgy érezte, édesanyjára nem számíthatott stabil támaszként a nehéz helyzetekben – írja a story.
„Sosem tudott szeretni, bármennyire is próbálkozott vele. Többször meg is kaptam tőle, engem nem is lehet. Sokáig ezt el is hittem, mire végre rájöttem: csak neki nem ment. Emlékszem, a kisfiam születése után nem sokkal készült Az utolsó tűzijáték című darab, ahol egy belső interjúban megkérdezték tőlem, mit mondana a négyéves énem az édesanyámnak. Mire azt válaszoltam, hogy szeressen. Ne azt érezzem, mindössze egy csomag vagyok, amit ide-oda kell pakolni, és igazából sehova nem illik az új lakásban, de nem dobjuk ki, inkább csak letakarjuk” – mondta a Popfilter legutóbbi adásában Földes Eszter.
(Fotó: Birton Szabolcs/fotocentral)
Hosszú időbe telt, mire ezeket a mélyen gyökerező sérüléseket ki tudta tépni a lelkéből.
„Ez nem azt jelenti, hogy minden úgy folytatódik tovább egy kapcsolatban, ahogy addig, hanem új határokat kell húzni. Már több mint egy éve egyáltalán nem beszélünk egymással. Nem azért, mert nem szeretem vagy neheztelek rá, de tudom, biztosan sérülnék, ha újra felvennénk a kapcsolatot. És ezt nem akarom. Ki kellett lépnem a családi életemből, magam mögött kellett hagynom őket. Így megszakítottam azt a családi örökséget, ami generációkon keresztül jellemezte a női ágat” – mondta a színésznő.
